Hétfőn kirándulni voltunk a Visegrádi-hegységbe. Eredetileg egy nadis kirándulás lett volna, de miután sokan lemondták, ezért elmaradni látszott. Én viszont már megígértem a fiúknak hogy megyünk, ezért Barnival gyorsan beszerveztük Vikit, aki hozta a barátnőjét is. Így hatosban kirándultunk végül. Több mint 14km-t gyalogoltunk. Aki ismeri a terepet, az tudja, hogy ez nem egy gyaloggalopp.

Amúgy:

A 639 m magas Prédikálószék a Visegrádi-hegység egyik legmagasabb csúcsa. Dobogókőről megközelíthető a piros háromszöggel jelölt turistaúton valamint a Rám-szakadékon keresztül is, ez esetben azonban egészen a Szentfa-kápolnáig kell leereszkednünk, majd onnan a Vadálló-kövek mellett felkapaszkodnunk a csúcsig. A Prédikálószék megközelíthető még Dömösről a Szentfa-kápolnától, Lepencéről, valamint Pilisszentlászlóról is. A csúcsra érve hazánk egyik legszebb panorámája tárul elénk a gyönyörű Dunakanyarral, a Börzsöny-hegység látványával, Nagymarossal és Visegráddal, valamint a távolabbi Vác fölé magasló Naszály képével.

Odafele és visszafele az autóban tanultunk angolt. Remélem, meghozza az eredményét.

…és mivel Évának tanulnia kellett, ezért hétfő mellett kedden is velem lehettek a fiúk. Ebéd után vettem fel őket és kimentünk a Vodafone Belvárosi Nagydíj rendezvényére. Teó abban a szerencsében részesülhetett, hogy kéztávolságból nézhette meg a versenyautókat.

Aktív hétvégénk záróaktusa az volt, hogy idén először, végére újra az erkélyen ettünk. Saját sütésű élesztőmentes kenyér, általam készített szójakörözöttel és frissen facsart citromból illetve narancsból készült limonádé volt a menü. Egyedül a retek, hagyma és a paradicsom nem volt hazai. De már dolgozom ezen is…