Kiderült, hogy többen olvassák a blogomot, mint hittem. Nevetséges, de azt gondoltam, hogy a Sasmadár nickname alatt láthatatlanul tudok maradni. Ráadásul, nem beszéltem arról, hogy hol érhető el. Nem igazán értem, hogy tudódott ki. L.-ben és SM.-ban márpedig megbízom.
Először zavart. Azt hittem, hogy ha nem mondhatom el senkinek, akkor névtelenül mondom el mindenkinek. De, ahogy a blogger írja, a névtelenség látszólagos. Most már nem érdekel. Viki, ha úgy tetszik, akkor az elfojtott energiák országában ráengedem magam a flow-ra. A koncepció és az alapelvek változatlanok.
Még mindig nem tudom, hogy miért írok blogot. Újabban azt veszem észre, hogy felülről mosolygok magamra, és közben írogatok. Magamról, magamnak és néhány számomra fontos embernek, akik közül sokan nem is tudnak a létezéséről.
A ma ismét két kört céloztunk meg. Hideg is van, az út is csúszósnak tűnik, ennek ellenére alig várom, hogy kint lehessünk.
Csaponganak a gondolataim, és éppen azon derülök, hogy az iroda előtt elvonuló HÉV-ben gyönyörködök. Fentről nézve, ahogy kivilágítva elhalad a havas környezetben, nekem szépnek tűnik.
Végül, 8,7 km-t futottunk.
http://sportstracker.nokia.com/nts/workoutdetail/index.do?id=1983797
