Még mindig nem tudom, hogy miért írok blogot. Újabban azt veszem észre, hogy felülről mosolygok magamon, és közben írogatok. Magamról, magamnak és néhány számomra fontos embernek, akik közül a legtöbben nem is tudnak a blog létezéséről.
Benne van a levegőben, csicseregnek a madarak és Teó – 6 évesek kicsit hamiskás bájával – egyfolytában a „Tavaszi szél, vizet áraszt” című dalt énekli. Éjjel, nappal.A hétvégén sétálni mentünk a környékünkön. Bóklásztunk a kertek alatt, néztük a…