Pénteki nap az újrakezdés jegyében telt el.
Reggel elbúcsúztunk Feritől, aki ha kis időre is, de nagyszerű vezetője volt az osztályunknak. Méltóképp szeretünk volna megköszönni a támogatását, ezért azt találtam ki, hogy a rendszeres bundáskenyeres csapat-reggelire meghívom őt is. A reggeli vidáman telt, amit egy sorszámozott és gravírozott piros vilmoskörte pálinkával koronáztunk meg; ezt közösen adtuk át. Azt hiszem, hogy nemcsak megleptük, de egy picit sikerült meg is hatnunk Ferit – és ez jó érzés.
Délelőtt Teó ballagott el az óvodából. Búcsúzásul minden gyerekről adtak egy személyes jellemzést. Teónak a lazaságát és az eszességét emelték ki. A képek visszaigazolják a jellemzésének pontosságát.
Az ebédet egy kedves, ismeretlen ismerőssel költöttem el. Érdekes beszélgetés volt, néhány olyan tanulsággal, ami a búcsú és újrakezdés körforgásához kapcsolódik.
Este pedig az egyik munkatársam búcsúztatóján voltam. Nagyon jól éreztem magam; azért is, mert a parti nem az elválásról szólt, hanem inkább a változásból fakadó új lehetőségekről. A kapcsolat pedig - tudom - nem szűnik meg egyik pillanatról a másikra.
">
