Vasárnap, több mint 4000 részvevővel, lezajlott a 17. K&H olimpiai maraton váltófutás. A mi két csapatunk 10.30-kor találkozott a Kossuth Lajos utcai metrófeljárónál. Az eredeti összetétel némileg változott, az új felállásban 3 vendégfutót is köszönthettünk.
Napsütés, rekkenő meleg mellé zene és jó hangulat párosult, amit azonnal megkoronáztunk azzal, hogy az előkészített adománydobozt feltöltöttük plüssállatokkal és két könyvvel. A csomagot beteg gyerekek részére szántuk. A játékokhoz 12 darab piros, világítóvégű toll is került a 12 futót reprezentálandó.
A képről a Zoli és Máté hiányoznak, ők éppen melegítenek.
A futás 11.00-kor kezdődött és számunkra 3 óra 47 perc, illetve 4:08 elteltével fejeződött be. Sok idő, mégsem volt egyetlen unalmas pillanata sem. A sport szeretete miatt mentünk, egyszerűen jól akartuk érezni magunkat; szóval nem versenyláz hevített bennünket. Ez utóbbit pótolta a 35 fok, az előbbit pedig azok apró részletek adták, amelyet csak az ismerhet, aki maga is részt vett váltófutáson. Nehéz visszaadni az élményt. Váltáskor nemcsak a váltó, hanem az őt követő futó is kisétált a rajtahoz. Az útvonal végén háromszor is megjelentek a csapat éppen pihenő tagjai és szurkolásukkal segítették az utolsó kilométer hajráját. Közben önzetlen gondoskodás – hol egy zacskó meggy került elő, hol egy szőlőcukor, ropi. Minden mindenkié, mindenki mindenkiért.
Ezek után nem is lepődtem meg, hogy hibátlanul lefutottuk a távot. Pedig a meleg szinte elviselhetetlen volt, az alsórakparton az aszfalt olvadozott. Éreztem, ahogy süppedt, tapadt a futócipőm. A futók odafigyeltek egymásra, bátorították, biztatták egymást. Ha kellett, akkor segítettek. Szükség is volt rá, a nagy melegben sokan lettek rosszul, egyszerűen kiszáradtak – gyakran lehetett hallani, ahogy felsikoltanak a szirénák. Ilyenkor valakit infúzióval a karjában vittek a kórházba.
Az utolsó kör mindig mérvadó. Ilyenkor mutatkozik meg a csapat és az összetartás ereje. Az utolsó futót magára lehet hagyni, legfeljebb a célnál sörrel a kézben bevárni. Nálunk a csapat egyik része szurkolt és a fényképeket csinálta, a másik fele pedig az utolsó kilométert vagy annak néhány száz méterét együtt futotta le az utolsó csapattaggal. Számomra ez felemelő.
Összefoglalva: ajándékozás gyerekeknek, jó hangulatú futás, nagyszerű csapat és teljesítmény. A perfect day.
