Onnan kezdtem, hogy a péntek este elég önsanyargató módon zárult. Istvánnal egy céges projectzáró partira voltunk hivatalosak. Rengeteg finom ennivaló, sütemények, májpástétom és remek italok. Mi ásványvizet és két pohár 100% narancslét fogyasztottunk. Mellette pedig magyarázkodtuk, hogy miért is vagyunk ennyire visszafogottak. Nem bonyolítom, keserves volt. Fél tizenegykor leléptem…
Másnap reggel, azaz ma szombaton kipihenten és frissen ébredtem. A szédelgés és a fejemben lévő nyomás elmúlt. Könnyen megálltam, hogy ne kóstoljam meg a fiúk reggelijét és jókedvűen mentünk munkába, illetve iskolába. Na igen, ma szombaton munkanap van.
Amint látszik is, ma bővítettük a napi ételmennyiséget. István vett egy adag zöldfű italport és himalája sót. Ezek a tisztítóhatás fokozására valók.
Szombat ellenére igen sok munka volt, szóval ezért a bejegyzést este írom. De a kép reggeli és jól érzékelteti, hogy még mindig vidámak vagyunk.
Éljen a méregtelenítés.
Hozzá kell tennem, hogy szaglásom érzékenyebb lett. Messziről megérzem, hogy az iroda melyik szintjén melegítik az ételt. A tompa éhséget ki lehet bírni, de hihetetlenül hiányzanak az ízek. Így aztán, minden apró illat, feleleveníti az ételek ízét, ami megint csak hatalmas kísértés.
Még 7 nap, ja és persze a mai…
