A fiúk reggelijének elkészítése hatalmas kísértés volt, de megálltam. Érdekes módon nem volt annyira éhes, mint amit elvártam volna. Viszont kicsit lelassultam a gondolatokban, és a reakcióidőm is legyengült. A fejem nem fáj, viszont érzek egy kis nyomást, melyet az irodalom a tisztulási folyamatnak tud be.
A reggeli különben humusz volt pirítóssal és cikória tejes kávéval. A humuszt mindannyian imádjuk, én is. Nagyon.
Voltam egyet edzeni. Folyt rólam a víz, de meglepően jól bírtam. Csak elkezdeni volt nehéz az egyes gyakorlatokat. Katinka, szerintem mosolyogott rajtam, de megállás nélkül adta az újabb és újabb gyakorlatokat. A végén, a has gyakorlatoknál valóban úgy éreztem, hogy elfogyott az energiám.
A futás ma időhiányában kimarad :(, de vasárnap mindenképp futok egy 10-est.
Istvánnal reggel megbeszéltük a tapasztalatokat. Neki erősen fájt a feje, amúgy a tapasztalásokat illetően teljesen szinkronban mozgunk. Egyelőre még mindig tudunk mosolyogni, de az igazság az, hogy szólnom kellett emiatt.
