Először is, Prágából visszajöttem – legalább onnan igen. Welcome back én. Szerencsére hazafele jövet volt néhány kellemes telefonbeszélgetésem, amely kapcsán azt éreztem, hogy még nem vagyok teljesen láthatatlan.
Mióta ugyanis visszajöttem Nepálból, azt tapasztalom, hogy láthatatlanná váltam. Amúgy, maradtam épelméjű, szóval don’t worry. Beszélgettem egyik munkatársammal és meglepődve hallottam, hogy ő is ebben az állapotban van. Tehát nem vagyok egyedül. Ez megnyugtató, bár azt hiszem, hogy egyikünket sem vigasztal.
Na mindegy, próbálom a dolog pozitív oldalát nézni és élvezni a helyzetet. Addig is, amíg ez az állapot nem változik, türelmet és egy kis figyelmet kérek attól, aki keres.
Hidd el ott vagyok…
