Nepálban töltött első napunk szállása egy tibeti, buddhista kolostorban volt. Az ember átrobog a koszos városon keskeny és kátyús utcáin, aztán egyszer csak nyílik a kapu, és mint egy kis ékszerdoboz tárul fel a kolostor.
Rend, béke és nyugalom fogad minket. A kolostor épületei díszesek, és ahogy Andi megfogalmazta, itt bátran merik használni a színeket. A terület különben lépcsőzetesen van kialakítva. Az alsó szinten a gazdasági épületek, két templom és a lámák, tanítványok lakásai találhatóak. A felső szint egyfajta szállodaként működik. Itt helyezik el a nyugati világból jövő tanítványokat. Beszéltem egy német nénivel, már több éve idejár gyakorolni és tovább tanulni – neki saját szobája van a fenti épületben.
A gyerekek és lámák mellesleg igen barátságosak. Szívesen állnak le beszélgetni, érdeklődőek és örömmel mesélnek életükről is. Az első sétánk után Ghanaval leálltunk frizbizni- A srácok először csak érdeklődve néztek, de aztán mikor odadobtam nekik a frizbit, nagy lelkesen beálltak ők is a dobálásba. Ügyesek voltak, jó volt játszani velünk.
A szobánk amúgy elég puritán volt. Mint később kiderült, ez itt már a luxus kategória. Lezuhanyoztam egy olyan hideg-langyos vízben. Jött tett a tusolás, hiszen ekkor már több mint 24 órája voltunk fent. Pihenni természetesen nem lehetett, a felfrissülést követően a közelben lévő a Majom Templomba indultunk sétálni.
A majmok a szállodánk közelében is ott tanyáztak – úgy képzeld el őket, mint nálunk a galambokat. Kevésbé félénkek, viszont annál szemtelenebbek. Nem mondom, hogy különösebben megkedveltem őket, főleg mikor reggel azzal szembesülsz, hogy egy majom néz veled farkas-, akarom mondani, majomszemet az ablakon keresztül.
Andi ennél is rosszabbul járt. Nyitva hagyta az erkélyajtaját és egy szemtelen példány szétpakolta az összes holmiját. Ha jól emlékszem néhány Balaton szeletet áldozatul esett, amúgy más nem tűnt el. Hiába no, a majmokkal vigyázni kell.
Séta előtt gondoltam berakom a telefonom töltésre. Némi próbálkozás után sikerült is úgy bedugnom a konnektorba, hogy ne lötyögjön és ne is essen ki. Tölteni azonban nem töltött a készülék. Ez olyan, mint a benzinkút, vagy az ATM automata. Attól, hogy ott van, még nem jelenti azt, hogy érdemben használhatod. Később hozzászoktam, hogy áramra leginkább este 7:00 és reggel 5:00 között lehet számítani. Addig elem és akkumulátor.
Elindultunk első sétánkra a Swayambhunath sztupához, de erről majd külön. Időnk volt bőven, még úgy is, hogy 4-re terveztünk visszaérni, amikor is a délutáni puja kezdődött. Vissza is értünk, és bár egy kis késéssel, de be tudtunk csatlakozni. A templom belül csodaszép, hatalmas Buddha szobrokkal, díszes thangkákkal és végtelen nyugalommal. Az ember pillanatok alatt lenyugszik. Próbáltam meditálni, de a fáradtság kezdett elnyomni és arra lettem figyelmes, hogy a fejem le-lehanyatlik, illetve kezdek eldőlni. Szerencsére nem volt feltűnő, mert Kriszti, Ria és Tamás is hasonló állapotban kornyadoztak.
A puját követően, még tettünk egy halovány kísérletet, hogy egy sör mellett beszélgessünk még.
Miután azonban nem találtunk semmi, eltettük magunkat másnapra. Nagyjából így végződött az első igen hosszú nap, vagy legalább is ekkor még azt hittem…
