Hat nap a hófödte hegyekben. Család, barátok, ismerősök. Síelés reggel kilenctől este fél ötig. Számomra ebben rejlik a tél öröme. Szeretem a közös reggeliket, az indulás előtti lázas sürgés-forgást, aztán azt a felszabadító érzést, amikor nyitás után közvetlenül az elsők között vesszük birtokba a pályát, s végül a napot lezáró közös vacsorát, beszélgetést.
Az első két nap Arnoldsteinban voltunk. Szikrázó napsütés, szépen ratrakolt pályák; egyszerűen ideális bemelegítésre. A srácok imádták. Balázs bácsi, az oktató – a földre szállt Sí-Isten maga – még az ugratás alapjait is megtanította velük. A két nap szükséges volt ahhoz, hogy kezdőbb és haladóbb gyerekek összecsiszolódjanak. A gyakorlatok során megtanulták tiszteltetni a hegyet. Összetartó, egymást beváró és segítő csapat alakult ki. A második nap végére könnyedén és biztonságosan jöttek le a piros pályákon is.
Különleges hangulata van a hüttében elköltött ebédnek. Az olvadó hó, a síbakancsban csetlő emberek, a meleg párás levegő, a gőzgombóc, tea, steakek illatának keveréke a egyfajta, számomra kedves mikroklímát eredményez. Azt hiszem, hogy a kintlétünk alatt a gyerekek csúcsot döntöttek gőzgombóc evésben.
Ebéd után jó érzés kiülni a napsütésbe. A nap nem erős, de szívet-lelket melengető. Ilyenkor sajnálom, hogy nem lehet osztódni, egyik felem elüldögélne és bámulná a hütte előtti kavalkádot. Másik felem pedig élvezné a síelés örömét. Ahogy a Sí-Isten mondaná, a húzott ívek hatására „sírnának a hegyek” alattunk.
Volt egy ködös napunk – Gerlitzen fogadott így minket. A Költő legszívesebben ködbe vesző hegyekről énekelne, a tények azonban arról szólnak, hogy 1 méterre sem lehetett ellátni. A felhőben az ember minden tájékozódási képességét elveszti. Hirtelen nem érzed, hol van a lent és a fent, pályán síelsz vagy már azon kívül jársz és freestyleban nyomod. Nekem az jött be, hogy erősen a hóra fókuszáltam és így próbáltam a stabil pontot megszerezni. Mindenesetre mókás látvány, ahogy a pihenésként álldogáló emberek látszólag minden ok nélkül, mint bot dőltek el.
Összefoglalva: hat nap feltöltődés, tele élménnyel. Vasárnap háromkor még síeltünk. Olyan 23.00 fele kerültünk haza. Hétfőn Máté óra alatt elaludt az iskolásban :) és ezért figyelmeztették. Hidegen hagy, illetve szervezem, hogy februárban még egyszer, legalább ketten néhány napra kijussunk síelni.
