Annyira zsúfoltak a napok, hogy estére hazaérve már hullafáradt vagyok és fizikailag sincs erőm leülni és írni. Pedig zajlik az élet, még ha néha nem is pontosan úgy, ahogy azt eltervezem.
A hétvégén nem tudtam kimenni a motoros évadnyitóra. Illetve ilyen formában ez nem teljesen igaz, hiszen magamban az időjárásra való tekintettel már korábban lemondtam róla. A motort azért kitoltam a garázsból, beindítottam és mentem vele egy, azaz 1 km-t. Hideg volt. Egy kicsit irigylem azt, aki legurult Balatonra, de a fórumokon való visszajelzések szerint a hideg és a szél rányomta bélyegét a megmozdulásra.
Kárpótolt, hogy a szombati rocky-versenyen Máté és Fanni végre megtörték a jeget. Igaz, hogy csak házibajnokságon, de elhozták az aranyérmet. Kellett ez az érem, mert mióta serdülő kategóriába léptek, nem tudtak dobogós helyet elérni. Teó annyira szurkolt és szeretett volna segíteni, hogy kihasználva a pontozóbírók ismeretségét, bekéredzkedett az egyikükhöz. Előre kikészíttette, hogy helyrepontozásnál az első helyet adja Mátééknak, aztán lányos izgalmában ő volt az egyetlen, aki a második helyezést jelelő táblát emelte fel. Szerencsétlen pontozó alig tudott korrigálni.
Egy másik nagy eredmény, hogy cégen belül sikerült a Húsvéti Csokitojás Gyűjtő Akciót elindítani. Multinál ez nem egyszerű, és annak ellenére, hogy korábban már megszereztem a szükséges jóváhagyásokat, kedd reggel még bizonytalan voltam. Délutánra jött a hír, hogy teljes céges szinten, hivatalosan is folyhat a gyűjtés. A összegyűlt tojásokat a Kórházi Önkéntes Segítő Szolgálat bevonásával olyan súlyosan beteg gyerekek között szeretnénk szétosztani, akik a Húsvétot kórházban kényszerülnek eltölteni. Tavaly 1000 tojást jött össze; jó lenne idén megdönteni ezt a rekordot .
Az El Caminora való készülődéssel csak minimálisát tudtam foglalkozni. Viszont kedden végre megint tudtam futni.
