Éjjel azt álmodtam, hogy Mátéval közösen indulunk az El Camino-ra. Érdekes, hogy a helyszín Lisszabon volt, aminek ugye nem sok köze van az útvonalhoz. Szóval, állunk a villamoson, enyhén megroggyanva a hátizsák súlya alatt. Máté kicsit kétségbeesetten arra kér, hogy legalább a túra indulópontjához villamossal menjünk és ne gyalog.
Másnap azon gondolkodtam, hogy vajon túlterheljük-e a Mátét. Másrészt, nem véletlenül volt velem álomban. A fiúk igen erősen ragaszkodnak hozzám és viszont; sőt az utóbbi időben az együtt tanulás, közös séták és programok alatt még inkább összeszoktunk. Valóban elfilozofáltam rajta, hogy elviszem magammal, de tudom, hogy fizikailag nem bírná. Nagyon fognak hiányozni…
Hátizsák tekintetében egyre inkább az Osprey irányába hajlok. Több forrásból is megerősítve, ezek a legkönnyebb hátizsákok és tartósság szempontjából sincs velük gond. Én egy aranysárga színű 35 literes változatot néztem ki.
