Kedden és szerdán Hirschburg-ban voltam egy megbeszélésen. Hirschburg körülbelül másfél órányira van Düsseldorf-tól, a Rajna lábánál helyezkedik el, közel Bonn-hoz. Szeretem ezt a tájat, a hangulatát, a kastély személyzetének kedvességét. Hirschburg-ban az amúgy igen fárasztó megbeszéléseink is egészen más kontextusban, formában zajlanak.
Kedden fél hét körül végeztünk, vacsora előtt elmentem futni az erdőbe. Rég futottam már terepen, a táj erősen hullámzott, 1km komolyabb emelkedőt rendre egy könnyebb lejtő követett és ez ismétlődött. Határozottan fárasztóbb volt, mint sík terepen futni – a táj és a környezet viszont kárpótolt. Láttam ürgét, mókust amint egy nagyobbacska magot próbált elraktározni, és ott volt az üde, zöld, lélegző erdő. Mennyivel más ilyen környezetben futni! Hirtelen nagyon közel kerülsz a természethez, része leszel, érzed az egészen apró rezdülését és az örök változást, amit akár egy apró szellő okoz. Nem futottam gyorsan, talán nem is tudtam volna növelni a sebességet, de minden egyes lépést élveztem. Persze az esőt nem úsztam meg – az illatok, az ázott föld szaga hirtelen intenzívebbé, én pedig szokás szerint teljesen átázottá váltam. Valóban angyali sugallat volt, hogy az utolsó pillanatban berakjam a futó felszerelést.
A vacsora végére értem vissza, de így is bőségesen maradt a grillezett zöldségből. Nagyon későig maradtunk fenn, itt egy összeszokott baráti társaságról van szó, és beszélgettünk munkáról, célokról, és az életről általában.
