Az egyik este, már az új lakásban, lefekvés előtt beszélgettem a fiúkkal. Feküdtünk a földre helyezett matracokon – a gyerekek ágya még nincs meg – és csak úgy csapongtunk. Karácsony előtt volt, ilyenkor könnyebben egymásra hangolódnak a lelkek; talán egy utolsó lehetőség hogy néhány jó pontot szerezzenek a Jézuska előtt. Kiderült, hogy Teó újra szerelmes. Zsófiba, aki az osztálytársa. Ja és egy kislányba, akivel tegnap futott össze. A névre már nem emlékszik, de Máté szerencsére tudja. Szóval, most amikor meg kell idézni, ő a lány, akit „hogy is hívnak, Máté mondd meg légyszí”. Természetesen mindkettőt el akarja venni, de egyelőre egyik lány sem tudja a helyzetet, ez mellékes. Talán igaza van, és milyen alapokon adhatnék én tanácsokat neki? De azért tapasztalnia még sokat kell.
