Szeretném még egyszer leszögezni, hogy a két hét minden egyes pillanatát élveztem. Ez axiómaként is felfogható, és kéretik ez következőket ennek szellemében olvasni. Ezek után néhány szóban Nepálról.
Nepál független dél-ázsiai állam. India és Kína közé ékelve, a Himalája területén fekszik. A Magyarországnál másfélszer nagyobb ország tengerparttal nem rendelkezik, lakossága közel 30 millió. 1768 óta tartó függetlenségét több-kevesebb külső segítséggel sikerült megőriznie. 2007. december 28-án, történelmi szavazás eredményeként, a parlament a királyság eltörlése mellett foglalt állást, majd az újonnan megválasztott nemzetgyűlés 2008. május 28-án eltörölte a 240 éve fennálló monarchiát és Nepált demokratikus köztársasággá nyilvánította.
Katmandu, közel egy millió lakosával Nepál legnagyobb városa és egyben az ország fővárosa is. A város a Himalája lábánál, a Katmandu-völgyben fekszik. Hármas-városnak is nevezik, mert valójában 3 királyi város összeolvadásából keletkezett: Katmandu, Bhaktapur és Patan.
Ezek után Katmanduról szóló összefoglalót azzal kell kezdjem, hogy a város egy porfészek. Hozzáteszem ez jellemző az általam látogatott többi nagyobb nepáli városra is.
A város hihetetlenül szennyezett, a levegő szinte elviselhetetlen, az emberek egy része maszkban járja az utcákat. Az utakon a törökökhöz hasonló, de annál nagyobb mértékű káosz uralkodik. Az út kifejezés túlzó; keskeny többségében gyengén aszfaltozott és feltúrt utakról van szó, akkora kátyúkkal, mint a Rám-szakadék. A utakon dinamikusan és önszervező módon bonyolódik a forgalom. Azonban a forgalom résztvevői – gyalogosok, biciklisták, riksák, motorosok, autósok, kistraktorok, buszok és tehenek – meglepő módon, békésen megférnek ebben a zavaros kavalkádban. A figyelmezetésre szolgáló dudálások a gyors vagy lassabb ritmus kialakításában segítenek. A tehenek boldogan és bambán kérődznek akár az út közepén is, mindenki barátságos, hangos szó és kiabálás nem jellemző.
Az épületek többsége befejezetlen, a vakolás sok esetben luxusnak számít. A lakóházak többsége külvárosokban egyszintes viskószerű, városokban többszintes komolyabb építmény. A tetőket nagyon gyakran kövekkel rögzítik le a falakhoz, különösen a külvárosokban. Városrendezésnek én nem igen láttam nyomát. Olyan, mintha az építtetők kényük-kedvük szerint helyezték volna el a házakat. Ennek eredménye a girbegurba utcácskák. Rendezettebb képet leginkább a királyi városokban és a történelmi területek közelében láthatunk.
Leszállás után, a repülőtéren kijáratánál Narayan várt minket. Áldássállal és kitörő örömmel. Megérkeztünk szeretett Nepáljába.
A szállásra tartó út a fentiek tükrében kisebb fajta sokkhatással volt egyenértékű. A helyzetet fokozta, hogy szokás szerint nem volt nálam elegendő költőpénz, ezért kértem, hogy álljunk meg egy ATM automatánál. Automata volt, de pénz benne nem. Hoppá. Aztán kiderült, hogy ez a benzinkutakra is jellemző. Nem nyilvánvaló, hogy a kúton van benzin. Egy-egy hosszabb hiány után, hatalmas sor keletkezik, amit rendőrök fegyelmeznek.
Az össze-visszakanyargó sikátorszerű utcákban, árusok hada kínálja portékáit. Katmandu kedvez a vásárlás szerelmeseinek. Számos boltban hihetetlenül olcsón lehet hegymászó és túrafelszereléshez jutni, thangkát és más buddhistavallási kelléket venni. Persze vannak fűszerek, teák, gyümölcsök is. Ez esetben precíziós műszer segíti a helyes mázsálást.
A legdurvább látvány a hentes bolt volt. Csak remélni tudtam, hogy az éttermeink és a szállásaink nem ilyen helyről szerezték be a hozzávalókat.
Persze a lángossütő helyi változata is megtalálható az utcákon. Az elkészült lepényeket praktikusan újságpapírba csomagolva adják át. Az ólom ilyenformában hozzájár a lángoshoz.
Gyümölcsvásárlás és mobil virágárus is van.
Persze a lámák is vásárolnak.
Természetesen egy valamirevaló nagyváros nem lehet meg kommunikáció és a hozzátartozó infrastruktúra nélkül. Amint látható, ez megtalálható Nepálban is. Komoly figyelmet fordítanak az átláthatóságra és arra, hogy az implementáció jövőálló legyen. Ha valahol bővíteni kell, akkor ebben a megoldásban ezt végtelenül egyszerűen meg lehet tenni. Egyedül a biztonságot nem éreztem kielégítőnek. Láttam egyszer, hogy teherautóról pakolva szerencsétlen muksó folyamatosan belegabalyodott a fentről össze-visszalógó kábelekbe. Mondjuk napközben volt, amikor is nem igen szokott áram lenni, de hát ki tudja. Meg persze, ha komolyan belekavarodik a kábelrengetegbe, akkor lehet hogy ott marad, mint hálóban a légy…
A színes riksák nagyon tetszettek. Az utolsó napon gondolkodtam, hogy magam is felcsapok hajtónak, de miután megfogtam a ragacsos kormányt, úgy döntöttem, hogy ezt az ötletet még korai a megvalósításhoz.
Hát, első lépésben Katmanduról ennyit.
