A következő szösszenet azt próbálja illusztrálni, hogy lehetne nehezebb a cégen belüli szituáció.
Területünkön az együttműködés megszűnőben van. Helyette egy új rendbe szervezett, szigetszerű működés kezd kialakulni. Minden egyes kis sziget önmagában próbál boldogulni, és nem engedi, nem engedheti a másikat valós vagy vélt témái közelébe. A szinergia minimális, az információáramlás felületes kommunikációkban merül ki. Mindezt ahelyett, hogy kihasználnánk a több szem, több agy együttműködésében rejlő erőt és mentesítenénk az egyes szigeteket, hogy egy-egy témában teljesen elvesszenek, vagy éppen felületesen dolgozzák ki.
Hiszem, hogy együttműködéssel, nyitottsággal kreatívabban és átfogóbban tudnánk a problémákat megoldani. Ez a fajta hozzáállás azonban bizalmat feltételez. Sajnos azt is látom, hogy mi ennek teljes hiányában vagyunk. A felső vezetés éretlen droidként kezeli az amúgy felsőfokú végzetséggel rendelkező, kritikus és öntudatos munkavállalókat.
Ráadásul, nem látom a karizmatikus, előre átgondolt stratégia mentén következetesen haladó vezetést sem. Azt, amelyik nem olvad szürkén a döntéshozók seregébe, hanem fáklyaként hasít a sötétben és élénk színfoltként jelenik meg az érdekek palettáján.
Egy ilyen helyzet nem lenne egyszerű, de abban is biztos vagyok, hogy – így vagy úgy – csak átmeneti jelleggel tudna működni.
