Szerda este futni voltunk a Margitszigeten. A szeptember 11.-i Éjszaki Futásra készültünk fel közösen néhány LÁSS futótárssal. Az ideális időjárás mellé az a határtalan jókedv párosult, ami automatikusan alakul ki egy jó társaságban.
A futás könnyed volt, a vezetés nem okozott különösebb gondot. Az elején egy kicsit görcsöltem és mereven tartottam azt a kezem, amivel össze voltunk kötve Istvánnal, de végére egész lazán tudtunk egymással futni.
Menetközben azon járt az agyam, hogy micsoda nagyszerű emberek ezek a vak futók. Jókedvűen, derűsen és valami hihetetlen bizalommal felvértezve túllépnek saját korlátainkon.
Ez nem egy hosszú poszt, mindössze a fenti gondolat miatt írtam le. Számomra ez egy hatalmas tanulság volt, és csak remélem, hogy bennem is van annyi erő, mint amiről Judit, István, Gábor és Dávid adott tanúbizonyságot. Ezúton is köszönöm nekik a leckét.
