Gyönyörű napsütés, meleg és műhó. Teó hozta a formáját és a kezdeti bemelegítés után életveszélyes sebességgel jött utánunk. Meg volt a szokásos azta-hú-micsoda-mákja-van esése is mindkét nap. Szombaton a felső piros pályáról leszáguldva csúszott ki az egyik kanyarban. A háló felfogta, bár félig átcsúszott rajta. Két osztrák szedte ki a hálóba gubancolódott gyereket. Vasárnap pedig az alsó szint végén későn találta ki, hogy merre akar menni, miközben a figyelmezetésünk ellenére golyóban ment le. Az eredmény: hatalmas esés, a leoldott léceket Teó nagy sebességgel hagyta el a fenéken csúszva. A népes közönség meglepetésére igen sokáig csúszott így, át egy nagyobb pocsolyán, míg végül a hütte oldalsó bejárata állította meg. Gyorsan összeszedte magát és a lécét, majd ment tovább. Sokszor nem tudom eldönteni, hogy megijedjek, haragudjak vagy nevessek rajta.
A táj fantasztikus. Mindig is kedveltem Gerlitzent a hosszú, széles piros pályái miatt. Különösen a 8-9 pályákat szeretem. Ezeken lehet száguldozni, illetve a lankásabb részein a carvingolást gyakorolgatni. A fiúk rendkívül jól bírják a síelést. Naponta olyan 7 órát vagyunk a szabadban és ennek minden percét intenzív mozgással töltjük kivéve a 40 perces ebédszünetet, és amikor a felvonóban ülünk. A SportTracker szerint ez 25-30 km nettó síelés naponta.
Ezen a két napon a felhők beköltöztek a völgybe. Fenn a hegyeken gyönyörűen sütött a nap. A kezelt fehér pályák szinte észrevétlenül olvadtak be a felhőkbe. A csend és a nyugalom itatta át a környezetet. Erre szükség is volt, mert Évivel, ebben az új felállásban, nem volt kiegyensúlyozott a kapcsolatunk. Nem is tudom hogyan képzelhettem, hogy együttlétünk harmonikusan, egymást elfogadva tud majd működni. Mindenesetre remélem, hogy ezt a pár napot túléljük még egy vasárnapi intermezzo nélkül.
