2012 számomra az újraépítkezésről szól. Mármint Angéla, az Asztrológus szerint. Szóval újraépítkezni fogom magamat. Kvázi nulláról – kiút keresése a káoszból. A káosz nagy és összetett, a kvázi hangsúlyos és meghatározó, mint egyenletben egy erős peremfeltétel. Még nem tudom mennyire megoldható, de dolgozom rajta. Erről most nem tudok többet írni.
Ezúton is tájékoztatom magam és kérem, hogy ne lepődjek meg, de meditációra járok és igencsak élvezem. Bár a házifeladatok helyenként nehezek, és komoly koncentrálást igényelnek. Olyan állapotban is, amikor normális ember inkább hat hétre aludni menne. Mindenesetre nyugalmat és örömöt találok benne. A megkívánt rendszeres gyakorlás kikapcsol, feltölt és lehiggaszt. Ha nem csinálom, érezhetően feszültebb vagyok és nehezebben veszem a munkás napok nehézségeit.
Futni viszont alig van időm. Ez abból a szempontból kritikus, hogy beneveztem a Vivicitta-ra és a bécsi futásra is. Az előző 12, az utóbbi 21km. A 12km-rel nem hiszem hogy gondom lesz, de a fél-maraton komolyabb felkészülést igényel. Ha visszatértem Nepálból intenzív edzésnek nézek elébe. Remélem elég lesz.
Amúgy utazom Nepálba. Spirituális útkeresés. Hogy mennyire fog segíteni, még nem tudom. Próbálok nem elvárásokat megfogalmazni – inkább csak sodródni egy kicsit. Ma ebédkor találkoztam Gyulával, régebben ugyanoda jártunk táncolni. Le volt barnulna, ki volt pihenve és csillogott a szeme. Kérdésemre azt válaszolta, hogy most jött meg Nepálból. Azt mondta misztikus és spirituális. Én még sem akarok semmit elvárni…
Tervezem újraindítani a blogot. Sok minden van bennem, miközben leírom, tisztul is. Bár mióta kiderült, hogy mennyien olvassák jelentéktelen szösszeneteimet, elkezdtem cenzúrázni magam, aztán ebből kifolyólag abba is hagytam az egészet. Néhány hete egyre erősebben éreztem, hogy hiányzik az írás. Ennek eredménye, hogy ma este 2:39 perckor itt ülök a laptop felett. De már megyek aludni.
