Csak röviden írok, mert már megint késő éjfél van és holnap hosszú napom lesz.

Vasárnap meg volt az év első komolyabb futása. Máté 6,2km-t futott egyedül, saját iramában. Én nem is voltam vele, mert magamat a 12km-re neveztem be, mint egy felkészülendő a bécsi félmaratonra. Szóval, teljesen önállóan futotta le igencsak jó idővel és annak ellenére, hogy készülni egyáltalán nem tudtunk. Büszke vagyok rá.

Nem tudom miért, de mióta visszajöttem egyre komolyabb időzavarba kerülök. Olyan spirálisan, egyre erősödően. Elindítottam az immár IV. Nagy Csokitojás Gyűjtést és csütörtökre terveztem, hogy kimotorozzuk a tojásokat Hűvösvölgybe. A munka csúnyán közbeszólt. Csütörtökön Prágába kell mennem és nem halasztható. Mindenestre 22:00-kor a Tescoban megvettem a fogkeféket a csokoládék mellé – tudom örülni fognak.

Nagyon-nagyon sajnálom, hogy nem lehetek ott az átadásnál.

Az is furcsa, hogy akivel találkozni szeretnék, azzal nem tudok. Bárki hív nem jó, ha visszahívom, akkor neki nem okés. A meditációs tanfolyam és a 3-as kiegészítő nagyon jó, de a gyakorlások sok időt elvesznek és ez sem segít a helyzeten.

Amúgy pedig szeretem a tavaszt.