Sasmadar

Zs. szabadságon, ma egyedül futok. Úgy döntöttem, hogy ez az alkalom nem a sebességről, hanem a távról fog szólni. Három kört céloztam meg. Nem viszek IPOD-ot, jó lesz a csönd és a hideg levegő. Remélem nem lesz nagy pára, szeretem látni a város fényeit. Szegény Zs.-t valószínűleg halálra idegesítem azzal, hogy minden alkalommal, amikor átfutunk a Petőfi-híd alatt, Budapest szépségét ecsetelem. Mit tegyek, szeretem a várost.

Várom a pénteket. Erről most nem tudok többet írni, de sokat gondolkodom rajta.

Jó lesz most egyedül futnom. Érdekes ellentmondás, a nap szinten minden percében körülvesznek emberek, folyamatosan beszélek, egyeztetek, de mégis magányosnak érzem magam. Most ennek az érzésnek a fizikai megvalósulásában futhatom végig a távot. Viki, valószínűleg azt mondaná, hogy az ébredő istenségem :) jeleit vélem felfedni magamon. „Mint Saumbra, egy szent és magányos ösvényen jársz”. Néhány évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ehhez hasonló témával fogok foglalkozni, nemhogy le is írom. Most is - mint kritikai gondolkodással felvértezett és természettudományok gyökerein nevelkedett ember - kételkedek. Másrészt valami folyamatosan egy spirituálisabb irányba terel.

-----

Nehezen tudtam elindulni, de végül is futottam. Kicsit többet, mint a célként kitűzött 3 kör. 14 km-t szépen kényelmesen 1 óra 23 perc alatt, és csak azért álltam le, mert vissza kellett mennem egy munkát befejezni.

http://sportstracker.nokia.com/nts/workoutdetail/index.do?id=1990517 

A mai napot Maharishi Mahesh (transzcendentális meditáció) gondolatával zárom.

"Nem emberi lények vagyunk, akik spirituális élményeken megyünk keresztül, hanem spirituális lények, akik az emberi létezés élményén haladnak át.…Az ego mindig azt keresi, hogy mi az, amit kritizálhatna. Ez mindig a múlttal való összehasonlítással jár. A szeretet azonban békésen tekint a világra, és elfogadja azt. Az ego a hiányosságokat és a gyengeségeket keresi. A szeretet az erő jeleit kutatja. Azt nézi, hogy a másik mennyit jutott ez idáig előre, és nem azt, hogy mennyit kell még mennie. Mily egyszerű dolog mindig szeretni, és mily kimerítő dolog mindig csak hibát találni! Hiszen minden alkalommal, ha hibát látunk, azon kezdünk gondolkodni, hogy mit lehetne ezzel kapcsolatban tenni. A szeretet viszont tudja, soha semmi más nem szükséges, mint még több szeretet…”
 

Kiderült, hogy többen olvassák a blogomot, mint hittem. Nevetséges, de azt gondoltam, hogy a Sasmadár nickname alatt láthatatlanul tudok maradni. Ráadásul, nem beszéltem arról, hogy hol érhető el. Nem igazán értem, hogy tudódott ki. L.-ben és SM.-ban márpedig megbízom.

Először zavart. Azt hittem, hogy ha nem mondhatom el senkinek, akkor névtelenül mondom el mindenkinek. De, ahogy a blogger írja, a névtelenség látszólagos. Most már nem érdekel. Viki, ha úgy tetszik, akkor az elfojtott energiák országában ráengedem magam a flow-ra. A koncepció és az alapelvek változatlanok.

Még mindig nem tudom, hogy miért írok blogot. Újabban azt veszem észre, hogy felülről mosolygok magamra, és közben írogatok. Magamról, magamnak és néhány számomra fontos embernek, akik közül sokan nem is tudnak a létezéséről.

A ma ismét két kört céloztunk meg. Hideg is van, az út is csúszósnak tűnik, ennek ellenére alig várom, hogy kint lehessünk.

Csaponganak a gondolataim, és éppen azon derülök, hogy az iroda előtt elvonuló HÉV-ben gyönyörködök. Fentről nézve, ahogy kivilágítva elhalad a havas környezetben, nekem szépnek tűnik.

Végül, 8,7 km-t futottunk.

http://sportstracker.nokia.com/nts/workoutdetail/index.do?id=1983797

Following my agreement with Marti, this is my first update about me to my best friends in Turkey. While trying to find a proper name for this agreement, I came across an interesting article about the possible oldest lighthouse of the world. It is the Patara Lighthouse in Antalya, Turkey. So, this section shall act as a bright light that gives a continuous signal about me to you. Looking out the window (7) of my laptop I will search for the same signals coming from Istanbul.

Talking about January, I have a strange feeling. I was just looking around me and tried to find myself, did things that are not very typical of me. Usually, I am quite balanced, but these days I was running crazy. And it is not over yet. I am sure you know that popular song from Oceana. Somehow it describes how I feel myself.

New Year’s Eve was not as expected. We were invited to a big party, but instead of dancing, we just talked. It was fun, but not what we expected. So, I decided to give a party at our home. It was really great – friends, good music, dancing –, but too much alcohol was consumed and next day I had serious headache.

Running is still an important and constant part of my life. Each Tuesday and Thursday I run with one of my colleagues. My performance is worse than it was in summer; probably this is due to the cold and ugly weather. Still I like winter but only in the mountains where you can ski.

By the way, early February we are going skiing in Austria for a week. Last time it was fantastic, so I am counting the days…

Also I plan the birthday party of my son. He will be 6 and this time I am going to organise a big fancy-dress ball for him. I have already booked the gym; usually we invite around 30 kids to such an event. Lights, music, and all necessary accessories are available from previous parties.

As for work, it is hectic and full of stress. I got a new line manager, who is very good, but unfortunately his is just for a temporary period until the final Head of Strategy and Planning is not found. I enjoy working with him and hope that with his help I can position my team and increase collaboration with our stakeholders.

Finally, there is charity. In December the orphanage I work with has invited me to their Christmas dinner. These occasions are important for me and always touch me deeply. During dinner, I met someone with whom I should not have met. But that’s a different story. During the last years I could do some really good things that I would like to continue (collecting chocolate Easter eggs for the kids, taking some of them to row in the dragon boat…). So, I started to work on the preparation of 2010 charity programme where my strong intention is to do something similar – or even better.

Csütörtökön végre összejött a két kör, igaz a második kisebb volt. 8,88km-t futottunk valamivel kevesebb, mint 48 perc alatt. Jó volt a tempó, elég ütemes, de nem az a kifullasztó. Ha nem lettem volna időprésben, ment volna egy harmadik is.

http://sportstracker.nokia.com/nts/workoutdetail/index.do?id=1964482

Szükségem van ezekre a percekre, a futás alatti rázkódással általában a gondolataim is a helyre tudnak kerülni. Igaz újabban egyre nehezebben. SM szerint utolért a mid-life krízis. Szerintem ez egy kicsit korai, de abban igaza van, hogy problémáim fő oka, hogy mindazon problémamegoldó módszerek, amelyekkel eddig sikeresen vettem az akadályokat, most rendre csődöt mondanak.

Szombaton újból buli lesz nálunk – ezúttal szigorúan limonádé alapokon. Egy-két üveg bort azért veszek, nem mindenki tesz fogadalmakat. A jövő hét pénteket várom.
 

A botrányos szombat reggeli futás után, kedden végre valami normálisat futottunk. A nyári csúcsformát ugyan nem hoztam, de az 5 perc körüli km átlag számomra elfogadható.

http://sportstracker.nokia.com/nts/workoutdetail/index.do?id=1958159

Ránéztem Emeka barátom teljesítményére. Emeka Pretoriában rója a köröket. A Nokia Sports Tracker révén véletlenül kerültünk kapcsolatba. 2008 november óta rendszeresen követjük egymás futásait. Újabban 10 km felett fut, sőt tavaly az év végén egy félmaratont is teljesített. Össze kell szednem magam, mert lemaradok.

Az egyik nagy kedvencem Kurt Vonnegut Bajnokok reggelije. Beteges humor, nagy adag irónia, szürrealista események laza szerkezete.

Középosztálybeli család baráti összejövetelt tart. Társasjáték, fizikai aktivitással járó versenyek. Kreativitás, izgalom, nevetés. Közben készül a vacsora. A főszereplő Vendéglátó, a Repülő Vadász néven elhíresült koktél felszolgálásba kezd.

Repülő Vadász: Végy egy vizes és helyezz bele feles poharat. A felesbe Jagermeister kerüljön, míg a vizespohárba tölts Red Bull-t. Döntéskor a két ital kellemesen keveredik és együttesen fejti ki hatását. A Jagermeister 56 különféle gyógynövény, fűszer és gyümölcs keverékéből áll, alkohol tartalma jelentős: 35%.

Vacsora után a játékról a táncra kerül a hangsúly. A Vendéglátó szerepet vált, ő most a Szervező. Szervezi a zenét, a párokat és a táncot. Közben elfogy a Red Bull. Nem baj van Hell Energy. A latinok közül a cha-cha-cha és rumba szól.

A rumba kubai táncok gyűjtőneve. Erotikus és romantikus – érzéki kavalkád odaadás és elutasítás között. Jelentése ünnep, tánc, felkiáltás.

A Szervező most Táncos. Együtt mozog a többiekkel, érzi és élvezi a ritmust. Közben egyre komolyabb mértékben fogy a Repülő Vadász. Az alkohollal együtt érezhetően erotikusabb a tánc, de a mozgáskoordináció nem veszít jelentősebben. Egy ideig. A Táncosból a Vadász hatására előjön a Költő. A Költő mindenkit szeret és küldetésnek érzi, hogy ezt közvetítse. A résztvevőket lassan kezdi lenyomni a fáradság, hazamennek a vendégek.

A Költő és Vadász pihenésre készül. A Vadász huncut, nem enged, a rosszullét és a csendre vágyó a mosdóba kergeti főszereplőnket. „Talán valaki még vár?” Míg a Költő csendben kérdez, a Vadász örül padlófűtésnek. Hozzábújik, átöleli.

Reggel 5-kor már csak Másnaposság ébred. Fájlalja, hogy eddig senkinek nem hiányzott. Kulcsra zárja az ajtót, ha eddig nem kellett, hát most már ne zavarják. Összeszedi gondolatait és magát. Megfogadja, hogy félévig rá se néz az alkoholra és lemegy futni.

A pénteki munkanapokat sohasem szerettem. Jó, másnap szabadnap van, de nekem valahogy mindig erre a napra sűrűsödtek be az események. Ma sem volt másképp, a délelőttöt egyszerűen a katasztrofális kategóriába sorolom. Dougles Adams hasonlatával élve, annyi vonzereje volt, mint egy közlekedési balesetnek. Nem elemzem, mint általában itt is kettőn állt a vásár. Tudom, hol hibáztam. Ismerve a péntek ezen tulajdonságát, tudatosan próbálok erre a napra kellemesebb megbeszéléseket szervezni.

Régóta dolgozom a cégnél, több területen is volt lehetőségem kipróbálni magam. Mostanság nem könnyű, sőt egyre nehezebb helytállni. Van, amikor komolyan fontolgatom, hogy váltani kellene. A múltkor magától jött a lehetőség, engem kerestek meg. Mégis, maradtam. Leginkább azért, mert azt a potenciált, ami nálunk van nehéz felülmúlni. Nekem pedig szükségem van arra, hogy igényem szerint a core feladataimtól jelentősen eltérő területekbe is átnyúljak. A korlátok és nehézségek ellenére. G. egyszer azt mondta, hogy egyszemélyes intézmény vagyok. Én pedig a napi munkán kívül is teszem, amit tennem kell: legyen ez önkéntesség vagy bármiféle építőjellegű szervezkedés. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy mindezt első osztályú minőségben. Maximalista vagyok, áldás és átok egyaránt.

Szeretnék egy olyan önkéntességi programot összehozni, amelyben több céget mozgatunk egy irányba. Hogy ez pontosan miként, milyen formában történhet meg, azt még nem tudom. Csak a célt látom és a halvány koncepciót. Ebből kifolyólag találkoztam délután M.-mel. Ő is multinál dolgozik; egy önkéntes esemény kapcsán ismertem meg. Csak röviden tudtunk beszélgetni, de üdítő volt. Vajon lesz-e folytatás, eredmény, közös program?

A megbeszélés idejére leadtam az autót mosatásra. A munkahelyi szennytől megtisztulva indultam haza. Menetközben felhívtam V.-t. V. érdekes szerepet játszik az életemben. Talán ezt nem tudja, de nem is feltétlenül kell tudnia. Öntudatlanul is tanácsokkal lát el, spirituális mentor. Kicsit megrémített. Valószínűleg beszélek L.-lel is.

14:30

Most éppen nem havazik, a latyakos hó viszont beborítja az utakat. Két megbeszélés között azon morfondírozom, hogy futunk-e vagy sem.

21:45

Futottunk.

http://sportstracker.nokia.com/nts/workoutdetail/index.do?id=1942706

Átlagosnál rosszabb időt mentünk, pedig hideg sem volt annyira. Talán a fáradtság, a benti hajtás teszi mindezt. A GPS is össze-vissza mérte a pontokat. Fura egy hét ez a mostani. Visszafele jövet látuk, ahogy az edzőteremben futógépen hajtanak Z.-ék. Egyrészt megértem őket, de a magam részéről nem érezném igazinak ha teremben kellene futnom. Kell a hideg levegő, a kintlét; a szabadság érzete.

Futottunk tegnap. Megint dermesztően hideg volt; nehézkesen ment a 6 km abszolválása. Ennek ellenére hiányzott volna, ha nem megyünk ki Zs.-vel.

http://sportstracker.nokia.com/nts/workoutdetail/index.do?id=1936713

Azt hittem, hogy ebben a hidegben végképp nem lesz rajtunk kívül senki. Voltak. Három másik futó is szorgalmasan gyűrte a két híd közötti kilométereket.

Kíváncsi vagyok, hogy csütörtökön, ebben a hóban és hidegben lesznek-e kint mások.

És kint leszünk-e mi?

Decemberben új főnököt kaptam. G. majd Z. után itt van F. 

Most még mézesheteinket töltjük; az első benyomások több mint pozitívak. Határozott elvárásai vannak, de nem akar elnyomni, sőt úgy érzem pozícionál. Engem és a csapatomat is. Érdekes tapasztalás, nagyon-nagyon régen nem volt hasonlóban részem. 

F. csak átmenetileg vezet minket, de remélem, hogy ez a periódus elég hosszú lesz ahhoz, hogy néhány elindított kezdeményezés csirába szökkenhessen. Nem tudni ki lesz az utód, de nem lesz könnyű dolga, úgy tűnik igen magasra került a léc.

Az elmúlt néhány nap alatt csinosítottam az oldal kinézetét. Nem állítom, hogy a blog.hu-n bonyolult a különböző formázások beállítása, de némi utánjárást és számítástechnikai affinitást igényel dolog.

Érdekes hozadéka volt a gyakorlatnak:

• Picit elmélyültem a Photoshop-ban. Épp csak annyira, hogy felismerjem micsoda kimeríthetetlen lehetőségek rejlenek benne. A sasmadaras logó megalkotása - néhány órás utánolvasást követően – egyszerűen ment. Az is kiderült, hogy időtakarékosabb és hatékonyabb lenne valami jó és megfizethető Photoshop tanfolyamatot találni.
• Megértettem, hogy a blogolás a blogger számára nem csak a gondolatok, érzések kiírásának lehetőségét nyújtja. A megfelelően felépített és üzemeltetett blog ennél jóval többet ad. A névtelenség viszont látszólagos.

Még mindig nem tudom, hogy mit akarok ezzel az egésszel. Egy azonban biztos, erre a blog-ra csak igaz és őszinte mondatok kerülnek fel.

Minden kedd és csütörtök este futok. Szükségem van rá, hogy kicsit karbantartsam a fizikumomat, de leginkább azért, hogy kiszellőztessem a fejem. Sokat számít a napi taposómalom után. 40 perc futás után másképp látom a világot – a fizikai munka és felszabaduló endorfin megteszi a hatását.

Tegnap borzalmasan hideg volt. Lassan melegedtem be és a csúszós út miatt óvatosabban is kellett futni.

http://sportstracker.nokia.com/nts/workoutdetail/index.do?id=1890086

Általában 5-6 futóval szoktunk találkozni, néha intünk is egymásnak, de ma csak ketten voltunk kint Zs.-vel. A város fényei erőteljesebben ragyogtak a hidegben, azt a különleges hangulatot árasztva, amit csak egy ilyen hideg téli esti futás biztosíthat.

Reggel 8:47 van. Kinézek az irodánk hatalmas ablakán – egy üvegfal, amit az automata reluxa börtönráccsá varázsol. Piros felsőben, kék nadrágban és vidám sapkában egy lány fut a Duna parton a hóban.

Egy októberi nap volt, amikor hirtelen azt éreztem: bloggolnom kell.

Eléggé elfoglalt vagyok; a munka, sport, család teljesen kitölti a napjaimat. Szóval vártam, hogy majd csak elmúlik az érzés. De nem, sőt napról, napra erősödött, míg végül abban maradtam magammal, hogy januártól elkezdem.

Ez itt most a kezdetek dokumentálása.

Hogy hova jutok vele és hogy ez tényleg kell-e nekem, még nem tudom.