Zs. szabadságon, ma egyedül futok. Úgy döntöttem, hogy ez az alkalom nem a sebességről, hanem a távról fog szólni. Három kört céloztam meg. Nem viszek IPOD-ot, jó lesz a csönd és a hideg levegő. Remélem nem lesz nagy pára, szeretem látni a város fényeit. Szegény Zs.-t valószínűleg halálra idegesítem azzal, hogy minden alkalommal, amikor átfutunk a Petőfi-híd alatt, Budapest szépségét ecsetelem. Mit tegyek, szeretem a várost.
Várom a pénteket. Erről most nem tudok többet írni, de sokat gondolkodom rajta.
Jó lesz most egyedül futnom. Érdekes ellentmondás, a nap szinten minden percében körülvesznek emberek, folyamatosan beszélek, egyeztetek, de mégis magányosnak érzem magam. Most ennek az érzésnek a fizikai megvalósulásában futhatom végig a távot. Viki, valószínűleg azt mondaná, hogy az ébredő istenségem :) jeleit vélem felfedni magamon. „Mint Saumbra, egy szent és magányos ösvényen jársz”. Néhány évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ehhez hasonló témával fogok foglalkozni, nemhogy le is írom. Most is - mint kritikai gondolkodással felvértezett és természettudományok gyökerein nevelkedett ember - kételkedek. Másrészt valami folyamatosan egy spirituálisabb irányba terel.
-----
Nehezen tudtam elindulni, de végül is futottam. Kicsit többet, mint a célként kitűzött 3 kör. 14 km-t szépen kényelmesen 1 óra 23 perc alatt, és csak azért álltam le, mert vissza kellett mennem egy munkát befejezni.
http://sportstracker.nokia.com/nts/workoutdetail/index.do?id=1990517
A mai napot Maharishi Mahesh (transzcendentális meditáció) gondolatával zárom.
"Nem emberi lények vagyunk, akik spirituális élményeken megyünk keresztül, hanem spirituális lények, akik az emberi létezés élményén haladnak át.…Az ego mindig azt keresi, hogy mi az, amit kritizálhatna. Ez mindig a múlttal való összehasonlítással jár. A szeretet azonban békésen tekint a világra, és elfogadja azt. Az ego a hiányosságokat és a gyengeségeket keresi. A szeretet az erő jeleit kutatja. Azt nézi, hogy a másik mennyit jutott ez idáig előre, és nem azt, hogy mennyit kell még mennie. Mily egyszerű dolog mindig szeretni, és mily kimerítő dolog mindig csak hibát találni! Hiszen minden alkalommal, ha hibát látunk, azon kezdünk gondolkodni, hogy mit lehetne ezzel kapcsolatban tenni. A szeretet viszont tudja, soha semmi más nem szükséges, mint még több szeretet…”
