Szerdán délelőtt lezárult a csokitojások gyűjtése. A rendkedvéért említem meg, hogy ez már a negyedik ilyen szervezésem volt.
"Összesen 1634 Kinder ekvivalens lett az idei termés, 108 plüss állattal és 3 darab bögrével kiegészülve - ismét sikerült tehát felülmúlni az előző éveket. Csak érdekességképpen, összesen 120 csomag készült eddig a gyerekeknek, amiből 80-at a Hűvösvölgyi, illetve 40-et a Zirzen Janka Gyermekotthonba vittünk ki, további 100-100 tojás társaságában, melyek a Húsvéti tojáskeresést hivatottak szolgálni. A fennmaradó csokoládék nagy részét a Tűzoltó Utcai Gyermekklinika betegei kapták meg pénteken."
Külön köszönettel tartozom a három ÖKÁ-ás néninek, akik a tavalyi évhez hasonlóan ismét eljöttek hozzánk és segítettek a tojásokat és plüssállatkákat zacskókba csomagolni. Elvittem őket ebédelni; hihetetlenül aranyosan meséltek ezt-azt kikapcsolva minket egy kis időre a napi rutinból.
Szóval, csütörtökön a motorosaink kivitték a csomagokat és a csokoládékat. Egy hatalmas motoroztatásra is sor került, és a tavalyihoz hasonlóan (lásd Bicske) a végére már a nevelők is motorra pattantak. Zsolti – a futótársam – Magdi nénit vitte el egy a kert körüli körre. Én ez alatt Prágában megbeszélésen voltam és persze nagyon sajnáltam, hogy az idei mókából kimaradtam.
Csütörtök este hazafele jövet beszéltem Robival, a Gyerekotthon igazgatójával. Ennyire lelkesnek már rég hallottam. A tojások mellett a motorozással olyan élményt kaptak a gyerekek, sőt a nevelők is, amit sokáig emlegetni fognak.
Ma délután, miután egy leadandó munka koncepcionális kérdéseit megoldottunk és persze nem maradt időm ebédelni, a Tűzoltó utcai Klinikára vittünk István kollegámmal közel 250 kindertojást, egyéb csokoládéfigurákat és három hatalmas zacskó plüssállatot. A Tűzoltó utcában immár a harmadik alkalom voltam és azt gondoltam, hogy most felkészülten megyek. Egészen addig jól tartottam magam, míg az első kis beteget nem láttam és a szüleivel nem beszélgettem. Onnantól megint padló, könnyes szem. Azt gondolom, hogy ezt nem lehet megszokni és nem lehet felkészülni rá. Az összes munkahelyi és egyéb probléma egy pillanat alatt vált semmivé...
Mindenesetre remélem, hogy egy kis örömöt be tudtunk csempészni ebbe a környezetbe is. ...és mivel idén ismét rengeteg tojással támogattak a munkatársak, ezért kaptak a bent dolgozó nővérek és orvosok is belőle. Örültek neki, néhányuk szinte kivirult ettől az apró gesztustól. Kár, hogy nem láthatták a gyűjtésbe bekapcsolódó kollégák.
A cég ismét az akció mellé állt. A kapott pénzből a Hűvösvölgyi Gyermekotthon fogkeféket kapott és mezeket, amellyel egy nemzetközi versenyre tudnak majd kimenni. A Klinika főnővére azt kérte, hogy segítsünk nekik, mert az egyik porszívójuk elromlott. Mivel okosan gazdálkodtunk, ez is lehetővé vált.
Sokan segítettek az idei csokitojás-gyűjtés megvalósításában. Nyilván nem lehet felsorolni ki mindenki hozott tojást. A motoros csapat másodszor támogatott a csomagok „kihordásában” és a motoroztatásban. István a Tojás Exposure-ral járult hozzá a motiváláshoz, míg Nina és Viki - Melinda helyett is - fényképeztek a gyerekotthonban.
Szeretném azonban kiemelni Vikit, aki távollétemben jókedvvel és lelkesen szervezte az eseményeket. Szerdán este 9-kor még számolta, rendezte a tojásokat a másnapi csomagolást könnyítendő. Úgy, hogy azt követően még éjfélig dolgozott, hogy befejezze a munkáját.
Nem szoktam, ilyenfajta köszönetódákat zengeni, de ez fontos számomra, úgy hogy le kellett írjam. Azt gondolom, hogy a sok szakmai eredmény mellett ez is egy érdemi siker.
