Az akció végére 1161 tojás-ekvivalens gyűlt össze, amit 5 helyre szállítottunk ki:

• Tűzoltó utcai gyermekklinika
• Bókay utcai 1. számú gyermekklinika
• Vakok Állami Intézete
• Leányanya Alapítvány
• Hűvösvölgyi Gyermekotthon

Ezen felül sikerült egy csocsóasztalt is bevonni az programba, amit a Leányanya Alapítvány kapott meg. Még rajta vagyok egy extra tételen, remélem összejön.

Tojás-ekvivalens: normál kinder tojás mérettől és ettől felfelé bármilyen csoki figura legyen az tojás, bárány, nyúl vagy csibe 1 tojásként, míg kis csokoládé figurák érzésre fél , harmad vagy hatod tojásként lettek számolva.

Hasonlóan a tavalyi akcióhoz, inkább a munkatársak, alsó- és középvezetők járultak hozzá a gyűjtéshez. Érdekes apropó, hogy épp ekkor volt nálam egy munkatárs a török leányvállalattól, aki tudomást szerzett az akcióról, és még Istanbulból hozott két nagy csokoládétojást. Ez önmagában megható, de a teljes képhez vegyük figyelembe, hogy a Húsvét jellemzően nem a török kultúra része. Eddig is kedveltem a törököket, hát most megint nagyon a szívembe lopták magukat.

Csütörtökön két helyre mentünk, amely számomra -a tavalyi akció katarzisa után- pokoljárás volt. A Tűzoltó utcai gyerekkórház nagyon kemény. Egyszerűen nem voltam felkészülve a daganatos gyerekekre, és mélyen belém égett, amit ott tapasztaltam. Jó volt látni, hogy a gyerekek örültek nekünk, de a pici örömük nem tudta ellensúlyozni bennem  a látványt. Dühített saját tehetetlenségem, hogy igazándiból nem tudok segíteni nekik. Pedig ezeknek a gyereknek is a szabadban lenne a helyük és futkosva kellene tojásokat keresniük, nem pedig csövekkel a testükben a kórházban feküdniük.
Délutánra teljesen kimerültem és futásban kerestem megnyugvást. Az évben ilyen gyorsan még nem futottam a 10 kilométert – Géza és Zsolt is lemaradtak. Az  az igazság, hogy izzadság mellé néhány könnycsepp is keveredett.

Ehhez képest a pénteki átadás kimondottan vidám volt. A Leányanya otthonban örültek a csokoládénak és a csocsóasztalnak. Ezután a csapat egyik fele a Vakok Állami Intézetébe vitte az előre kiszámolt Húsvéti csomagokat, én pedig Istvánnal a Hűvösvölgyi Gyermekotthonba vittem egy doboznyi csokitojást. Ők örültek nekünk, mi örültünk az ő örömüknek. A nap így lett teljes.

Köszönetet mindenkinek, aki az akcióban benne volt.