Gyűlnek a tojások, megint megerősödik bennem a tudat, hogy a cégben sok, jószívű és nemes ember van. Emellett, ahogy közeledünk az akció vége felé, úgy teljesedik ki a program. De erről később.
Lassan kezdjük kinőni a gyűjtődobozt, és egyfajta káosz kezd kialakulni a dobozon belül, ezért reggel elmentem a SPAR-ba, hogy hozzak néhány műanyagtartót. Tébláboltam, mert az édességeknél pakolászó SPAR-os hölgy arcáról sajnos nem a segítőkészséget olvastam le. Mivel azonban nem volt más, megszólítottam. Elmeséltem a sztorit, kórházban fekvő gyereknek gyűjtünk tojást, már sok van és szeretnék néhány tartó elvinni, ha lehet. A válasz nem cáfolta meg az arcot – rosszallással keveredő maximális elutasítás. Vajon mi juttatta el az illetőt erre a szintre?
A pénztárnál egy kedves, szemüveges néni volt, gondoltam nála is bepróbálkozok. Azon nyomban felállt, megnézte a raktárban ahol miután nem volt, visszavezetett az édességekhez és átrendezett néhány rekeszt. A 4 tojás mellé kaptam 3 tálcát is.
A végén egymásra mosolyogtunk. Mindkettőnknek pozitívan indult a nap.
