Tegnap kitéptem egy darabot a szívemből. Fröcsögve spriccelt testemből az vöröslő élet a megsebzett szív darabjait szórva az éterbe. Persze rögtön rosszul lettem, közismerten nem bírom a vér látványát. A földön fetrengve üvöltöttem némán, hogy hagyják már abba, aztán rájöttem, hogy a fogó az én kezemben van, felesleges kiabálni. Kicsúsztam a vértől ragacsos padlón, nagy nehezen feltápászkodtam és mentem a fiúkért tornára.
Amíg van, aki számít rád, addig az élet nem állhat meg.
Nem állhatsz meg
2010.05.11. 23:51 :: Sasmadar
4 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sasmadar.blog.hu/api/trackback/id/tr171992514
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bubujka 2010.05.27. 14:02:10
hmmmm, hát ez fájdalmas lehetett
Bubujka 2010.06.01. 13:31:39
az élet nem áll csak meg úgy, egyszerűen, még akkor sem, ha nincs aki számítson rád
Sasmadar 2010.06.01. 15:26:04
@Bubujka:
De megállhat - saját tapasztalatból tudom :).
Ha van viszont, aki számít rád, akkor már nem olyan egyszerű a dolog. Sőt újra is indulhat. Vagy legalább is ezt hiszem remélni.
De megállhat - saját tapasztalatból tudom :).
Ha van viszont, aki számít rád, akkor már nem olyan egyszerű a dolog. Sőt újra is indulhat. Vagy legalább is ezt hiszem remélni.
