Nem tudom visszaadni azt, ami a két hét alatt történt Nepálban. Így visszanézve olyan, mintha legalább két hónapot töltöttem volna kint. Minden nap és perc hihetetlenül intenzív volt, néha olyan sűrű, hogy szinte belefáradtam az élmények feldolgozásába. A rövid kis összefoglalók színfoltok egy mozaiktáblán és bár törekedni szeretnék valami időrendiséget tartani, nem feltétlenül tekintem ezt fő célnak.
Az utazásról röviden annyit, hogy rendkívül hosszú volt. Budapest – Isztanbul – Újdelhi – Katmandu, majd ugyanez vissza. Kifele menet viszonylag gyorsan megjártam (16 óra), visszafele azonban Delhiben 12 órát kellett várni. Na, ez igen fárasztó volt.
Mindenkinek javaslom a Török Légitársaságot, mely nemcsak dallamos nevével – Türk Hava Yollari – vonzó, hanem szolgáltatásaival is messze kiemelkedik a többi légitársaság közül. Az Isztanbuli járaton (kb. 2óra) előételt és ebédet is kaptam. Az Isztanbul – Újdelhi vonalon (kb 7óra) pedig takaró, csúszásgátló zokni is járt, illetve jelentős filmgyűjteményből lehetett választani. Ilyenformán gyorsan telt az idő. Különösen az odafele úton, amikor is egy teljes sort sikerült kisajátítanom. Szóval bekajáltam, filmet néztem és aludtam. Élni tudni kell...
Ezúton jegyzem meg, hogy a takaró a későbbiekben életmentőnek bizonyult, ugyanis szokás szerint nem vittem elég meleg ruhát. Ezt helyettesítendő, a ponchónak átalakított kékszínű takaróban, egyfajta mozgó nagykövete is lettem a török légitársaságnak.
Az odafele úttal szemben a Delhi-Isztanbul visszaút totál gáz volt. Tömött gép. Az előttem ülő - haja alapján kisebb Yeti - teljesen hátradöntötte az ülését, ezáltal kb. egy zsebkendőnyi terültem maradt. A mellettem üllő szíriai, nagykabátban, hurutos köhögéssel búcsúzott az élettől. Nagy barna szemei lázban égtek és néha bánatosan nézett rám. Az elhatalmasodó klausztrofóbia mellett kezdett egy világvége hangulat is eluralkodni rajtam. A helyzetet fokozta, hogy észrevettem hiányzik a fülhallgatómon a védőhuzat!? Kértem egy másikat. Ekkor már több mint 24 órája voltam fent mindössze egy étkezéssel, amit a Katmandu Újdelhi járaton kaptam. Szóval, igencsak vártam már, hogy valami ennivalót hozzanak. Hozták is az előételt és megdöbbenve tapasztaltam, hogy én defaultba nem kaptam mogyorót. Kérni kellett ezt is. A helyzet fokozódott, mikor a főmenühöz nem kaptam kést. Ekkor már kezdtem pánikba esni, hogy milyen karmikus terhet vettem magamra, hogy ezt kapom. A végén persze minden megoldódott és viszonylag normális állapotban érkeztem meg Isztanbulba.
Amúgy a Delhi reptér igen tiszta és rendezett. Tarka szőnyeggel borított, számos üzlettel és étteremmel ellátott. A képen a szönyeg mellett a lábaink láthatóak. Egy láb egy ember.
A window-shopping után több órát töltöttem egy ergonómiailag elszabott nyugágyszerűségben, ahol pihenni próbáltam a többiekkel együtt. A konstrukció nemcsak nekem nem vált be, középkorban ez ágy a legdurvább kínzóeszközök között szerepelt volna. Az élményt fokozta, hogy a mozgójárda folyamatosan figyelmeztette a rajta közlekedő 0 számú (nulla) gyalogost, hogy leszállásnál fogódzkodjon és figyeljen a lába elé. A fáradtság nemcsak engem nyomott el. A képen látható bácsi, igen mókás látványt nyújtott, így annak ellenére hogy nem tudtam engedélyt kérni, lefényképeztem.
Amúgy reptéren a legismertebb kézmudrák is megtalálhatóak.
A szanszkrit „mudra” szó jelentése póz, illetve pecsét. Senki nem tudja igazán, hogy hol és hogyan alakultak ki, de már évezredek óta használják. A legrégebbi írásos anyagokat, elemzéseket Indiában találták. Tudományos megközelítésben a mudrák eszközök, melyek befolyásolják a tudatalatti reflexeket és az ösztönös szokásmintákat, amelyek az agytörzs környékéről erednek. Finom szintű, nem intellektuális kapcsolatot hoznak létre ezekkel a területekkel. Minden egyes mudra eltérő kapcsolatot létesít és éppen ezért különbözőképpen hat a testre, a tudatra és az életenergiára.
Vannak olyan mudrák, amelyek a spirituális fejlődést segítik és vannak olyanok, melyek igen jelentős terápiás értékkel bírnak. Az ősi kozmológiai elmélet szerint India klasszikus orvostudománya is alapszik - az Univerzum öt elemből épül fel, hasonlóan a testünkhöz, melyet az öt ujjunk jelképez.
- hüvelykujj tűz
- mutatóujj levegő
- középső ujj éter
- gyűrűsujj föld
- kisujj víz
Az ujjhegyeken sok idegvégződés található. Tudósok megerősítették, hogy minden egyes ujjhegy körül szabad elektronok koncentrálódnak. Amikor az ujjhegyeket összeérintjük vagy a tenyér egy bizonyos részéhez tesszük, egy pszicho-neurális ujjzár, kör jön létre, ezáltal a szabad energia visszafelé áramlik a test irányába egészen az agyig, kiegyensúlyozva az öt alapelemet a testben. A tudomány feltárta, hogy ez az idegrendszerre, a mirigyek működésére, az érzékszervekre, érrendszerre, inakra is hatással van. Számos ősi gyógyító rendszer is az öt elem egyensúlyára épül, ezáltal segítve az egészség visszaszerzését.
Néhány mudra akár pár másodpercen belül egyensúlyba tudja hozni a test elemeit, de vannak olyanok, amelyeknél 40-60 perce is szükség van. A mudrákat bármikor, bárhol, ülés, állás, sétálás akár utazás közben is végezhetjük. Ha dolgozunk, emiatt nem kell a munkát abbahagyni, mert végezhetjük szakaszosan is. Amikor van egy kis szabad időnk, akkor vegyük fel a kéztartást. Kezdetben gyakoroljuk legalább 10 percig, majd később ezt az időtartamot növelhetjük.
Az isztanbuli reptérről nem írnék, ismerem és szeretem. Jó volt újra ott lenni, felidézni a török munka emlékeit. Kóstoltunk egy kis lokumot és a török fagylalt sem maradt ki.
Ezzel szemben a katmandui repülőtér régi általános iskolám épületére emlékezett, annál sokkal lepusztultabb kiadásban. A mosdóban terjedő szagokról nem szeretnék értekezni, a kézmosóból folyó víz egy kicsit sárgás színű volt. Viszont minden egyes mosdó más és más csaprendszerrel volt felszerelve. Közülük néhány még az előző évezredből származhatott.
Teljesen meglepő módon, az otthoni ízek sem maradtak el: a shopban Tibi csokoládét lehet venni 450 rúpiáért. Hogy miként kerülhetett Nepálba komoly rejtély számomra.
Amúgy a személyzet barátságos és mosolygós - Indiában és Nepálban is. Osztottak, szoroztak, papírt töltöttek ki, pecsételtek, ellenőriztek. Mindezt a megfelelő komolysággal, az ehhez tartozó kimértséggel és egy kis derűvel fűszerezve. Ez a visszaútra is jellemző volt. A foglalkoztatottság növelése érdekében külön volt útlevél ellenőrző, beszállókártya ellenőrző, beszállókártya pecsételő, pecsétellenőrző, utasszámláló és utasszámláló ellenőrző személyzet és ez frankón, legalább háromszor. Ez 18 munkahelyet jelent. Valószínűleg ezért is drága a vízum, 25 UDS 15 napra.
Szóval, Welcome to Nepal.
